Tuesday, 3 January 2017

Tudom, hogy a Tlön, Uqbar, Orbis Tertius igazából nem horrornovellának íródott, de kevés olyan művet tudnék hirtelen mondani, ami ennyire a frászt hozta rám. Maga a novella nagyon komplex, de az alapkoncepció... Őszintén végigfut a hátamon a hideg a gondolattól, hogy egy fiktív ország egyszer csak elkezd átnyomulni a valóságba.
(ja és spoiler alert így utólag)

Monday, 12 September 2016

Kontextus nélküli mondatok a családi életemből #1:

"Ne becsüld alá a hörgősmetálomat, jó?"

Sunday, 26 June 2016

Én: ...és az igazgatónő tartotta a beszédet az évzárón. Tudod, aki tavaly majdnem megbuktatott kémiából.
Anyukám: Megbuktatott kémiából... Hogy micsoda?? Ez mikor volt?
Én: Tavaly. Komolyan nem emlékszel?
Anyukám: Nem.
*várakozásteljes csend*
Én: Akkor jó. *kimegy*

Thursday, 9 June 2016

Akárki mondta, hogy a dühöt nem kiadni kell, hanem levezetni valami tevékenységgel, nem beszélt hülyeséget. Nemrég tudtam meg, hogy abban a bizonyos "verbálisan magamra rántom az asztalt" szituációban nem az asztalt rántottam magamra, hanem az egész kibaszott épületet, de már túl vagyok azon, hogy ezért gondolatban rugdossam saját magamat. Inkább elkezdtem örömömben megint rajzolni tanulni, angolvizsgára készülni, folytatom a Duolingós németleckéimet, és felvettem mellé ugyanott egy kurzust oroszul is, mert úgyis akartam tanulni oroszul.
I'd like to thank my crippling lack of social skills for this development.

Wednesday, 8 June 2016

Miért van az, hogy ha jó benyomást akarok tenni valakire - bárkire -, csak annyit érek el, hogy elkövetem előtte a "magamra rántom az asztalt és kitöröm három bordámat, és közben véletlenül térden rúglak" verbális megfelelőjét?

Thursday, 28 April 2016

Kevés annyira túlértékelt filmhez volt szerencsém mostanáig, mint Hitchcock Vertigo-ja. Felfogtam, hogy miről szól meg minden, és megvoltak a maga jó pillanatai (a "vertigo effect" például tényleg remekül kivitelezett), de engem annyira nem tudott érdekelni ez a thrillernek álcázott bullshit románc (a két főszereplő a harmadik találkozásukra már halálosan szerelmes egymásba... na hagyjatok lógva), hogy az valami fantasztikus. Egy olyan körömrágós, idegtépően feszült, visszakézből pofoncsapós film után, mint a Les Diaboliques (az 1955-ös verzió), amit az este néztem, valósággal kihívás volt a Vertigo 128 percét ásítozás nélkül végigülni. Most szerintem először elbújok a film rajongói elől valami nagy és nehéz mögé, mielőtt ezt leírom, de a befejezésnél konkrétan röhögni kezdtem. Nem tehetek róla, de az utolsó képkockáknál csak erre tudtam gondolni:

Tuesday, 26 April 2016

ALL I WANT FROM LIFE IS
egy példány a Rosencrantz and Guildenstern Are Dead-ből megengedhető áron, de hiába kutatom fel utána  a sokadik online könyvesboltot. Miért. Miért. miééééért